Mivel a két napos túra alatt azért eléggé elfáradtunk, ezért ma nem keltünk nagyon korán. Egyébként sem maradt semmilyen kötött programunk erre a napra, mert tegnap este már nem sikerült helyet foglalnunk magunknak a kirunai bánya megnézésére, így ez most kimarad a programunkból.
Kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltuk a holminkat és megbeszéltük a személyzettel, hogy délutánig őrzik nekünk a nagyobb csomagunkat, hogy ne kelljen a városnézés közben azzal bajlódnunk.
Mivel a szállásunk egyben a számi kulturális központ is egyben, ezért először az alagsorban kiállított számi múzeumot néztük meg. Itt lakóként ide még belépőt sem kellett váltanunk, habár külsősként is csak fejenként 20 SEK a belépő, amiért egy kisebb gyűjteményt lehet megnézni, mely beavat minket a számik régi mindennapi életébe és bemutat jó néhány érdekes, hagyományos használati tárgyat, a számik hagyományos lakóhelyét és csónakját is.
A számi múzeum megtekintése után elindultunk a város központjában található térre, ahol egy információs központ is található. A központot a kemping és a városközpont között található lakóházas részen keresztül közelítettük meg, mert nagyon tetszettek az itt lévő házak és ezekről akartunk még pár képet készíteni a napsütésben is.
Az információs központban még tegnap láttam egy térképet, amin egy körtúrát ajánlottak, ennek a térképét akartuk begyűjteni és végigsétálni a várost a javasolt útvonalon.
Begyűjtve a térképet elindultunk az általa javasolt útvonalon. A kör a főtérről indult, ahonnan a városháza felé haladtunk. A városban szinte minden épület és emlékmű a bányászathoz kötődik valamilyen formában, ami nem csoda, hiszen valószínű, hogy a kisváros soha nem jött volna létre, ha Kirunában nem találnak egy óriási lelőhelyet annak idején. A helyiek elmondása szerint a városban lévő vállalkozások több, mint 90%-a valamilyen formában a bányához kötődik. A bánya óriási méretét mutatja az is, hogy több, mint 800-n dolgoznak a mélyben. Jelenleg több, mint 1000 m mélységben bányásznak és azt remélik, hogy legalább 2000 m mélységig tart az érckészlet, ami még majdnem 100 évre elegendő mennyiség a kitermelés jelenlegi üteme mellett.
Elhagyva a városházát több parkon vezetett keresztül az út. Egész közel sétáltunk a bányához, amikor feltűnt, hogy a gyalogút, amin sétálunk leginkább a semmibe sem vezet. Ekkor néztem meg alaposabban a térképet, amit szereztünk. Habár egy szó sem volt rajta angolul, de azért a rajta lévő piktogram alapján csak kitaláltuk, hogy valójában nem egy turistáknak kitalált körúton kezdtünk el sétálni, hanem egy kifejezetten a napi kardio edzésre kiépített körutat kezdtünk el bejárni 
Mivel máraz út felénél jártunk, ezért végül nem fordultunk vissza, hanem úgy döntöttünk, hogy végigjárjuk az utat.
Így aztán eljutottunk a bevásárló részig, ahonnan egy kisebb kaptató után kezdtük újra közelíteni a város központját. Kis séta után értünk a város templomához, ami teljesen fából készült és látszott rajta, hogy egészen új. A környéke és maga a templom is nagyon rendezett volt még a nagy hóban is. A templom dombról látszott Svédország legmagasabb hegye is a jó időben, a 2000m főlé magasodó Kebnekaise. Mivel a templom nyitva volt, ezért belülről is megnéztük. Talán soha nem láttunk még ennyire puritán egyszerűséggel berendezett templomot. Gyakorlatilag szinte csak a bejárat fölött felépített orgona és az oltár kép díszíti a belsőt.
A templomot elhagyva már rövid úton visszajutottunk a centrumba. Végül beláttuk, hogy nem volt rossz döntés végigjárni ezt az utat, mert egyébként nagyon rövid időn belül megnéztük volna Kiruna nagyon kevés látnivalóját, így meg legalább sétáltunk egy nagyon a verőfényes napsütésben.
A centrumban komótosan megebédeltünk az egyik gyorsétteremben, majd visszamentünk a csomagjainkért a hotelbe, ahonnan visszamentünk a turista irodához, ahol a maradék időnket pihenéssel töltöttük, addig amíg el nem érkezett a reptérre induló busz indulási ideje. Mivel nem sikerült a bányába lejutni, ezért az itt kiállított kiállításon néztük meg, hogy hogyan folyhat a kitermelés. A képek és leírások alapján nagyon érdekes lehet élőben is a bánya, így valószínű, hogy egyszer, talán jövő nyáron még visszajövünk majd ide, hogy azt is meg tudjuk majd nézni az éjféli nappal együtt.
A gépünk már sötétben, este 6-kor szállt fel, így a lenyugvó nap sárgás fényeivel köszöntünk el a távoli északi városkától.
